Válasz nem egyszerű de megpróbálom!
Régebben az adott intézményben volt egy szerver, azon futott valamilyen szoftver. Ha szükség lett volna még egy kiszolgálóra, akkor vásároltak egy újabb fizikai szervert. Így már 2 szervere volt az intézménynek. Ez a bővítés eléggé költségigényes, ezzel szemben a szerverek terhelése lehet, hogy csak 20-30%-volt. így a két szervernél 70-70% üresjárat keletkezett. Ami azt jelenti, hogy a gép még tudna végezni feladatokat. Ezt a lehetőséget hamar felismerték az operációs rendszerek fejlődése során és az informatikai szakemberek kifejlesztették a virtualizációt. Amikor is egy gép több operációs rendszert futtat egyszerre. Ezt úgy tudjuk elképzelni, mint amikor a gépen fut egy ablakban egy program, az itt egy teljesen különálló rendszer. Lehet hogy 5-10 ablak is futhat a gépen, akkor ez azt eredményezi, hogy egy szerver futtat több virtuális rendszert egyszerre egyidőben. Több fajtája létezik.
Előnye az is hogy így a rendszer skálázható, azaz ha kell kaphat még erőforrást az adott gép, vagy éppen el lehet tőle venni, mert nem használja a meglévő erőforrásokat.
Egyszerűbb a mentés, mert egy fájlba lehet lementeni a gépet, ezt bármikor vissza is lehet állítani.
Egy másolatot egy másig gépen futtatva tudunk tesztelni programokat, eseményeket anélkül, hogy az éles rendszer sérülne.
Célszerű sok memóriával (8-16-32 vagy akár 256 GB) létrehozni a kiszolgálót.
Erős processzor(oka)t használni.
SSD háttértárak alkalmazásával jelentősen felgyorsul mind a gép elindítása (8 mp – 25 mp), mind pedig a mentése. (120 mp – 1500 mp)
Akinek van kedve próbálja ki számos szoftver áll rendelkezésre.